" AZ ÉLET CÉLJA AZ UTAZÁS, NEM A MEGÉRKEZÉS..."
sponsored links
Bõ 3 hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem kevés, de nem is olyan sok. Volt például egy fõnököm, aki mindig azt mondta a nyári szabadságok bejelentésekor: "akit 3 hétre lehet nélkülözni a munkában, azt lehet tovább is". Magyarul ne is merj 3 hét szabira gondolni egyben, legyen elég 2. Még az is sok :-)
Ezzel szemben van, vagy volt, vagy nem is tudom most a pontos igeidõt, egy fõnököm, aki a legnagyobb világutazó, akit ismerek. Hihetetlen sok helyre eljutott életében, imád utazni, beszélgetni, felfedezni, és mindehhez rengeteg ész párosul. Nagyon sokat köszönhetek neki, és nagy tisztelettel gondolok Rá sokszor.
Fõleg azért is jutott gyakran eszembe, mivel az elmúlt hetekben mi is sokat láttunk, ezért volt nálam ez a szünet. Két hetet a meleg, simogató napsütésben és kánikulában töltöttünk a fiúkkal otthon, Magyarországon. Végre átmelegedtünk, végre volt egy kis segítségem a srácok körül, akiket a Mamák elkényeztettek a fõztjükkel, Papa pedig a saját nyugodt vérmérsékletével nézte ahogy a nyulacskáit fülüknél fogva emelgetik az unokái, vagy éppen kergetik a tyúkjait egy furkósbottal. Amíg az esõs idõben üldögélek Angliában nem is igazán tudom, hogy a Szüleinken, a Nõvéreméken kívûl mi is hiányzik nekem otthonról. De hazaérve nem kell sokat gondolkodom, mik is ezek a dolgok.
Például a Barátnõim.
Vagy nagyon hiányoznak azok a dolgok, amelyek otthonról nézve apróságok, nekem innen vágyálmok.
És egy nagyon kicsit a Balaton.... Eddig nem értettem, hogy Amerikai barátnõm miért mindig a Balatonnál tölti a ...
Például a Barátnõim.
Vagy nagyon hiányoznak azok a dolgok, amelyek otthonról nézve apróságok, nekem innen vágyálmok.
És egy nagyon kicsit a Balaton.... Eddig nem értettem, hogy Amerikai barátnõm miért mindig a Balatonnál tölti a ...